Life series PART III.

"Három hónappal később. Egy májusi délutánon. A konyhapulton épp nyers pulykahúst szeltél egy hatalmas késsel, amikor megérkeztem. Háttal áltál nekem, szemben az ablakkal. Imádtál húst vágni. Csak ne használtad volna olyan ügyetlenül azt a baszott nagy kést. Valami mókás jazz szólt, aztán meg a standbyme. A vörösboros pohár rúzsfoltos volt. A segged meg bájosan riszáltad. Becsíptél. Esteledett. Szagos volt a levegő. Szerettem volna odamenni és hátulról megölelni, megfogni a melled, belecsókolni a nyakadba és hallani, ahogy felnevetsz. De nem voltam benne biztos, hogy nem szalad el a kés a kezedből ijedtedben. Megköszörültem a torkom. Hátranéztél. Nagyon örültél nekem. „Hát megjöttél” mondtad fülig szaladó szájjal, odasuhogtál és megcsókoltál. „Miért ilyen szar zenét hallgatsz, ezt figyeld inkább” mondtam, és Pastoriusra váltottam a youtubeon. Hosszú és sűrű nap volt. Úgy éreztem a zene bemászik a bőröm alá és folyékony drog lesz az ereimben. Becsuktam a szemem és táncolni kezdtem. Halkulni kezdett a sok párbeszéd a fejemben. Meggyújtottál egy cigit, a számba adtad és lehuppantál a fotelbe. A szoknyád úgy felszaladt, hogy láttam a bugyidat. Néztél és mosolyogtál. „Csak ki ne égesd a cigivel azt az antik paravánt” mondtad nevetve. Én is nevettem. Felhangosítottad a zenét. Odajöttél, lábujjhegyre álltál és a fülembe súgtad „Hagyd abba most kicsit, szeretném, ha kefélnénk még egyet mielőtt az éhes, borostás barátok megjönnek”. Örültem neked. Meg magamnak. Mire mindenki elment, hajnali kettő volt. „Miért marasztaltad őket, ha ilyen fáradt voltál?” kérdezted, amikor észrevetted, hogy már az ágyban fekszem. „Nem tudom” mondtam és elaludtam. Az ébresztő 3 órával később csörgött."