XXX

K1 ::2008::

Kikúrálnálak – mondtad a
köldökömnél kotorászva, s én kértelek.
korrumpálj, miközben
keresztet vetettem a kontrollra. A
konkrét kurvája, az áhított Káinja lettem.
Könyöködbe szaladtam, míg te
karajt majszoltál.
Kocsmaszagú vitába keveredtünk.
Kánonban böfögtük túl egymást
két kontyalávaló között.
Kerékbetört beszélgetésektől fulladoztunk,
könyörögve megértésért. Kurta vége lett
Kín volt. Kellett.
Keltél, s keltem. Féltél, s féltem. Kurtál, s kértem kegyelmet, figyelmet. Kell bimbó? –
kérdeztem. Önmagam
kórusa lettem.
Kapaszkodtam a fogammal, te
kötéltáncos lettél késnek élén.
Kerozin borult ránk. Álltunk
kopaszon, csupaszon, egymás ítéletére várva.
Kálcium lennék csontodban, kezdőbetűje nevednek,
kovácsa szerencsédnek – így kiabáltam.
Középen akarok élni – szóltál halkan.
Korán keltél, fázol, gyere, megmelegítelek – hívtalak.
Kedden újrakezdtük.