Egy erkölcsös éjszak/A very moral night

LÉHAlálában ::2006::

Lágyéksérve volt.
Libabőrnadrágja dudorodott.
Liliomtipródás volt ez részemről, de
lappangó gyanúm, miszerint ez nem
lelkigyakorlat, beigazolódni látszott.
Lombtalanítani próbáltam lelkesedését,
lőtávolságot tartottam, de becserkészett.
Lóversenypálya lett a testhosszam.
Lovári, nyelvileg jó is lehetett volna.
Légtornásza ágynak, kádnak.
Lő-poros lettem, a(z)
(L)ég oltalma odalett.
A Lex Homorúbb néma „h”-ja hagyta el testem nyílását.
lekondícionált voltam,
lelkem a légutamban,
lépcsőn rohantam el.
„Lókötő” – gondoltam, de mire leértem ott állt, a
Lódenkabátjában.
„Lencsét ennék” – mondta, kézen fogott és
lesiklópályára állította az életem.