nézd csak, pont elfér a kezemben

- Sziasztok, Halál vagyok, szexfüggő, de 1386 napja nem keféltem és nem néztem pornót sem.
- Szia Halál – mormolják a többiek. A 240. nap körül elfogadták, hogy így hívatja magát. Már túl vannak a felháborodáson, és hát amúgy sincsenek abban a helyzetben, hogy ítélkezzenek mások felett. Ha punk, hát legyen punk. Jobb, mintha borderline-os lenne.
A terem valószerűtlenül nagy volt, kicsinek érezte magát benne az ember. Kicsinek és nyomorultnak. Esélytelennek és gyengének. A szervezők figyelhetnének jobban az ilyen részletekre – gondolta. Éppen belekezdett volna, amikor a hátsó sorban elkezdett fészkelődni egy vékony szőke lány. A szeme áttetsző kék volt – pont úgy, ahogy a ruhája is. Átsuhant az agyán, hogy vajon a szexfüggők gyűlésein miért nincs dresscode. Aztán hirtelen eszébe jutott az anonim függők 12 pontjából az 5-dik: beismertük (a bennünk élő) Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink valódi természetét. És már indult is a vetítés a fejében: mellek, seggek, szájak, nyálak.
Folytasd – biztatta a gyűlést vezető pszichológus. De hirtelen azt érezte, megfullad, verítékezni kezdett, a nehéz barna bársonyfüggönyök az ablakokon, mintha maguk alá temetnék. Felkapta a kabátját és szó nélkül elrohant.
Volt már ilyen. Majd legközelebb. Megkönnyebbülve lépett be a sarki kocsmába. A pultnál whisky-t kért miközben köhögős-füstös blues szólt – olyan volt a jelenet, mint egy pazarul megkoreografált lemezborító. Azon gondolkodott, vajon jobb e alkoholistának lenni, mint szexfüggőnek. Jobb e egy tárgytól függeni, mint hús-vér emberektől. Nem akarta eldönteni a kérdést, vonzóbb volt a lehetőség, hogy eszméletlenre igya magát valami drágával. De az italtól nem tompultak, sokkal inkább élesedtek az érzékei. És az emlékei.
__
1387 nappal ezelőtt látta utoljára azt a szempárt és a lába közét. Az ízét is akkor hallotta utoljára. A hangjába is akkor szagolt bele, azóta se. Érezte a nyelvet, ahogy a borostát hergeli. A meleg az arcának csapódott és kijózanította. Tudta, hogy mi következik, hogy le lesz baszva, de ki a faszt érdekel, ha egyszer a Halál jobban szereti az életet, mint maguk az élők.
- Ezzel nem segítesz. Senkinek – jegyezte meg a fejében a Bennünk Élő, minden ilyen alkalom után. Aznap este is így volt.
- Ha te mondod. Rúgjál ki, ha nem tetszik – vetette oda neki félvállról, miközben egy földgömböt pörgetett flegmán. – Te sosem haltál meg, mit tudsz te erről.
- Megint a régi lemez. Thanatosz megbassza Erószt. Oké. És hogyan tovább? Miért olyan nehéz megértened, hogy az egyik nincs a másik nélkül?
- Miért nem lehet a halál inkább megsokszorozódó öröm?
- Ezen a ponton hívnám fel a figyelmedet arra, hogy a franciák az orgazmust kis halálnak hívják.
- Tudtam.
- Te azt hiszed, a szex az élet, de ahogy te csinálod, úgy nem megsokszoroz, hanem elvesz, nem éltet, hanem megfojt. Belefulladsz a kielégületlenségbe. Itt kiabálsz hisztérikusan bent, csak nem hallod magad odakint, mert üvöltve kefélsz.
__
Az ötödik whisky-t áttöltette a pultossal egy műanyagpohárba és elindult a kocsmából. Verőfényes napsütés volt odakint. Rezgett a telefonja.