"még ugyanaz a számod?"

mindig eszembe jutsz

a sült paprika ízéről és a kocsonyahúsról
arról, ahogy tavasszal elkezdek izzadni
a cigifüstről, ami beszorul a szobába, hiába dohányzunk az ablakban ülve
akkor, amikor túl hangos vagyok
a jelszó-emlékeztető kérdésekről
a széles, fa konyhaasztalokról
anyám magányáról és apám csendjéről
a pohár vízről, amit éjszaka magam mellé teszek
az űrhajósokról és az emberekről, akik kesőn fekszenek aztán korán kelnek

mindig. de egyre ritkábban.