vágyaktól mágneses jövő
Apámmal gyakorta kineveztük a szobám egyik falát barlangfalnak és mindenféle olyan dolgot festettünk fel, ami a mi életünk fontos része, családunk mázas vágya volt. Ahogy annak idején a barlangrajzok is segítő mágiák volt vadászathoz, közösséghez, természethez, úgy mi is ezen a falon tisztelegtünk a saját életünk előtt és rajzoltuk ide fel a legtitkosabb vágyainkat. Közben pedig rengeteget olvastunk a több tízezer éves barlangrajzokról, a megtalálásukról, az elméletekről, amiken keresztül próbálták megfejteni őket. Egy könyvbe elkezdtem leírni a mi történeteinket. Arra gondoltam, ha valaha, egyszer az utókor megtalálja a gyerekkori szobám falát, ne magyarázzon bele hülyeségeket abba, amit ott lát. Gyönyörű volt az érzés, hogy a rajzolással tényleg teremtek. Teljes testtel hittem, hogy amit oda felteszek a színes ceruzával meg festékkel, az valóra fog válni így vagy úgy. Olyan határtalan boldogság és türelmetlenség lett úrrá rajtam emiatt, hogy apám – látva a bennem gyűlő és kezelhetetlenné váló energiát – többnyire kivitt a fák közé, hogy megtanuljam, a jelen is legalább olyan káprázatos, mint a vágyaktól mágneses jövő.
