"ma úgy nézel ki, mint egy ballada"

nézem ezt a könyvespolcra aggatott hatalmas képet és érzem a forróságot a két combod között. télen mindig oda dugtam a kezem, amikor fázott. rágondolok és izzad a tenyerem. sosem értettem, miért hagytad magad lefesteni. pláne vívóként. legalább bokszoló vagy indián lennél, dán doggal a fotel mögött. anyád is csak finomkodott azzal az ecsettel.

mindig tapétát szerettél volna. nem csodálom. itt nincs hely semminek. csak könyvek mindenütt. mert ők azt hitték, hogy a könyv megvéd. a könyv felvértez. a könyv páncél. a könyv immunrendszer. a könyv biztonság. de a könyv csak egy forma. mennyiség. látvány. a történet a fontos. a történet, ami néha éppen egy kibukkanó falfelület. egy díszesre varrt párna. egy elrontott rajz. ebben a szobában a te szabadságharcod, a te beat zenéd, a te heroinod, a te mosdatlan arcod és segged a tapéta volt. lett volna. tapétával lázadtál a rendszer ellen, amiben csak olvastatok, de nem beszélgettetek.

ráülök a székre, ahol először láttalak, keresztbe tett lábbal. cigiztél és apádat gúnyoltad. mert éppen dühös voltál rá. az életére. utána még évekig. addig, amíg meg nem halt. aztán egészen békésen el tudtál vele dumálgatni. mondjuk főleg te beszéltél.

leoltom a lámpát. nem látok semmit. csak a szagokat érzem. az ablakban szívott cigarettáét. a kézzel csomózott szőnyeg szálaiba gabalyodott kutyaszőrét. anyád párnák közé dugott szappanainak illatát. meg apád ingerültségének szagát, amikor véletlenül ráült ezekre. érzem a te szagodat is. azt a szagot, amikor még nem ismertelek. amikor még csak elképzeltél engem itt esténként a földön fekve.

olyan dolgok jutnak eszembe rólunk, amiknek semmi köze ehhez a szobához. meg olyanok, amik nem történhettek volna meg, ha ez a szoba nincs. meg olyanok, amiket szerettem volna, ha megtörténnek és sosem történtek meg. azokat a dolgokat se hagyjuk ki, amiket mindketten pont ebbe a szobába képzeltünk el söráztatta estéken.

tapogatózóm és tárgyról tárgyra haladok. könvkönyvasztalkönyvkönyvszófakönyvszékkönyvkönyvkönyvképképkönyvajtófélfa. mint te, másfél évesen, amikor kimarad a mászás és rögtön járni kezdesz. a sok tárgy és gondolat között mindig van mibe kapaszkodni. csak később kavar be a motorikus mérföldkő hiánya. korai büszkeség, késői balítélet. olyan ez, mint egy kibaszott időutazás egy polgári tiszta szobában. pedig csak arról van szó, hogy anyádék nem akartak kidobni semmit.

úgy beszélek rólad, mintha meghaltál volna. pedig csak leugrottál tejszínért.
csak ki akartam próbálni.
hogy kibírnám e, ha már nem lennél.