Tartasz. Tartalak. Tartasz. Tartalak.

Amikor megismertelek, még nem tudtam. Láttam az erőt a ládákban és falakban, amiket megmozgattál. Láttam a képzeletet a tárgyakban és zenékben, amik körülvettek. Láttam az elfogadást a vérben és a szagokban, amiket sosem utasítottál el.

Még nem tudtam, hogy a vastag falakon átütő zene egyszercsak olyan hangos lesz, hogy a lüktetéstől eldugul az orrom és már a szagok sem lesznek használható irányjelzők. Azt sem tudtam, hogy a következő pillanatban beáll a teljes és elviselhetetlen csend, aztán lecsapnak rám a körülöttem lévő tárgyak is, amik a magányomat visszhangozzák.

Ott állsz velem szemben. A tükröm vagy. Tartasz. Tartalak. Tartasz. Tartalak. Elengedlek. Tartasz. Nem engem. A világunkat. Az emlékemet.